memory

Szeretnék írni,
de nem tudok.
Meg kéne állnom
és én mégis futok.

Megfordulhatnék,
de nem merek.
Megvárhatnálak
és mehetnék veled.

De én inkább csak futok,
hátra sem nézve.
Cipősdobozomat
a szekrény tetejére
raktam, ott áll
kibontásra várva,
melyben Bárki
csak sok kacatot találna,
ami nekem fontos,
ami értékes.
Ami pótólhatatlan,
de keserűen édes.

Doboz, mit kinyitnék, s kívánnám
"Bár ne tettem volna..."
Csak ülnék felette mereven,
összeomolva.

Csak egy doboz,
mégis magamat ismervén,
ha eldugnám is egyszer,
úgyis megkeresném.

Ezért inkább futok,
nehogy megtaláljam,
de biztos, hogy követnek
és hozzák utánam
azt a sok emléket
amit a dobozba zártam -
Rettegek a tudattól,
bár csak kitaláltam.

Magam elől menekülök,
de mit kéne tennem?
Zárt dobozon keresztül is
kísértenek engem,
ezért inkább hagyom,
hogy figyeljenek csendben,
miket felejtenék
és megtartanék egyben.