2012. június 30., szombat


a nappaliban állnak
az éjjeliőrök.
a hegygerincek után
én is vetődök,

de a dobbanó húshoz
nem kell köret,
csak felnyávognak
a macskakövek

ha tűkön ülök,
vagy fordulok sarkon.
ha túl nagy a tét,
én akkor is tartom

magamat ehhez,
az elveimhez;
de legfőképp tőled
távol, s mindez

elég is volna.
mit macerázzak?
túl alacsony vagyok,
hogy a fejedbe lássak

és nincs itt sem szék,
sem létra, csak szamár.
vak tyúk sem keres
szemet, csak talál...

ezért félek attól,
ha metróra szállok.
mert a szemedbe nézek,
s a vesémbe látok...

mindegy milyen film.
nehéz, vagy könnyed;
te magad vagy 
a forgatókönyved.

szőnyegként tekered
össze a múltat,
de nem találsz olyat,
ki előlem bújtat.

a ravasz mint a róka.
jobb lesz, ha lelősz.
ha magadban vesztél el,
magaddal vesződsz.


2012. június 22., péntek


filmkritika.


itt több szálon futnak 
az események.
mért nem szaladsz te is
a vetemények

felé, és amúgy is...
hol van az editor?
milyen film ez ugyan?
mért nincs itt amikor

itt van rá szükség? -
kérdi az elvontat ott.
"bazdmeg ez a rész itt
kurvára vontatott!" -

-mondja még ő is.
már eltelt egy óra,
de az idő nem fogy, csak a
popcorn meg a kóla.

lassú a lefolyás.
hol van az izgalom?
a plot pedig jó, ha
összefoglalom.

de hol van az érzék?
cseréljünk elemet.
lehet, hogy most jön
a legizgibb jelenet...

egyelőre egy hátra.
nincs előrelépés.
zavaros az egész,
rengeteg a kérdés.

nem túl jó a korszak
operatőre,
lelkébe mélyedt
az opera tőre,

ahogy annyi minden más is.
például közöny...
ha kiüresednél, majd én
belédköltözöm...

2012. június 13., szerda


reklámvariációk.

a, 
a luxustól mért szokik el!?
szálljon nálunk: Sofitel!

b,
a szokástól mért szokik el!?
szívjon még egy Sophie-t el!





2012. június 8., péntek


ingedre szárad félszegen
egy határozott folt.
valamit elhagytam talán,
vagy csak olyan hangja volt!?

koppan a földön az önuralom,
ernyedten folyik szét vére,
megkérdezem a tömegből
azt a lányt ott, hogy kér-e...

fordulhatna a helyzet,
de még nem indexel,
igazából csak sután ver a szíved,
kapkodva lélegzel,

szívbillentyűidről 
lekoptak már a betűk,
vakon programozom...
mit akarok? csak a betűrt

inged nézem a folttal,
meg a vállad...
telik ugyan az idő,
de az élet még várat.

kivilágított kamionok jönnek,
gyengéd erőszak.
fáradtan kúszik be az ablakon
a megsárgult esőszag...