iii.
harmadikon tehát a köb
azóta is érzem az öb
lítőd illatát, majdcsak már kioson
nincs az az isten amiért kimosom
a szennyes életed nem fogok fáradni
kifordítva raktad a világot száradni
fel a kötélre feljebb csak egyre
megy ez is mint minden a nyegle
alkatod alkotta tested más elvet él
ne gondolj rá és talán majd elvetél.