2010. november 23., kedd


a gyomromat marja
az Üresség belül,
egy szót sem szól hozzám,
csak csendesen elül
dögél ott magában,
semmi sem zavarja,
egy kendőt húz magával,
jót akarva takarja
előlem el
a világot: "tadamm!"
a világ helyett mostmár
emésszem magam...

2010. november 20., szombat


van egy elmélet,
de szerintem téves,
hogy lehet boldog az,
ki arra képes,



hogy boldogsága látsszon
sok színes tónuson,
míg önmaga távol él,
a másik póluson.

2010. november 18., csütörtök


csak csacsogj...

távolnak tűnik
a nemrégi közelmúlt.
közben közöttünk
a nem némi köz elmúlt.
szoríts magadhoz!
(persze csak enyhén)
ne táncoljunk inkább
se késen, se pengén.
kérsz egy tábla csokit?
ez most tej, nem ét.
csomagol az üresség.
költözik. helyét
átadom. jöhet már
bármilyen érzet.
kakaót iszol?
épphogy csak kész lett...
szóval bérlőt keresek...
(a témát csak terelem)
szétnéznél? mit mondtál,
hogy hívnak? szerelem?

2010. november 16., kedd


Burok.
máshogy látom azt,
hogy mások engem másnak
látnak, és magasról
a sárga földig ásnak.

máshogy látnak engem,
máshogy ahogy élek.
eszméletlen észlelem,
hogy ráeszmélek: félek.

felgyülemlett szavak körül
húzódik egy hurok.
az, amit én magam köré rántok,
az egy burok...

2010. november 4., csütörtök


villódznak a fények.
meggyújt, elolt s újra.
a nappal szórakozik
az éjjel mögé bújva.

leköt a figyelem,
de valami megbont.
antiszociálisan vagyok boldog.
ez nem gond?


csak egy kicsit tűnjek el most...
húzzak magamra takarót.
ha más lát is, én ne lássak.
szürcsöljek teát, kakaót.

emeljem fel karjaim
mint szárnyakat. repüljek.
zuhanjak álomba onnan,
vagy hegedüljek.

csak a lábujjam lógjon ki.
rejtsen el a paplan.
csak egy percet kérek.
számolom...
máris kezdem: hatvan...