2010. október 31., vasárnap


(és most egy kép rólam, tényleg.)

akaratlanul is akarva,
ma beestem aZ avarba.
a látszat hosszú lábon lép
csak könnyűszerű álomkép,
és kemény

fedelű könyvekben
a lapjai közt könnyekben
állnak sorok gazdagon,
vagy felakasztva madzagon.
nehéz őket felfogni.
elkapni és feldobni
csak remény.

2010. október 25., hétfő


ha mernék, kelnék
azonnal szárnyra.
mert önmagamnak csak
fakó, silány mása

lettem, s hagyom hogy a szél
az arcomat söpörje hajamba.
hát hová szálljak én?
el innen, vagy inkább magamba?!


(a téma már kissé kezd unalmassá válni, gondolom... sajnálom nagyon, de most csak ilyet tudok... :/ )

2010. október 20., szerda


érzem a vesztem, a végem.
mert nem beöltözött,
hanem beköltözött
belém a lírai énem.
(mert imádok hülyeségekről írni.)

Kalap.

találtam egy kalapot.
hát, az enyém jobb volt...
a koncerteken őrjöngött,
a partikon meg tombolt.

nem tudom hogy hol lehet;
nagyon elcsámborgott.
elvitte a táskám is.
azt a jó björnborg-ot.


2010. október 18., hétfő

káosz.

rág a lom.
fájdalom.
bánt a lom.

rágalom
fáj, dalom
bántalom.

minek ez,
az,
Ön,
-sanyarítás?

fejre férne már
egy (n)agytakarítás...

2010. október 17., vasárnap


az idő nyúlik
a végtelenségig,
a sorozat vége
végtelen, s égig
ér az a fatörzs,
amire mászol.
ki régi éned ismeri,
most örül, vagy gyászol.



azt mondod, fura
az én látásmódom.
utópisztikus,
modern, vagy ódon?

és hogyha fura is...
akkor is... és!?
(a melltartóméretem
hetvenöt bés.)

én tejben fürdök,
te-a-vajban.
én Gond-ban vagyok,
te a Baj-ban.

de ez nem újdonság,
mert már hajdan
is megvolt bennem
a depresszív hajlam

s gondoltam, hogy majd
kinövöm egyszer,
mert nem segített soha
se gyógyszer, se vegyszer.

így lettem szeszélyes,
és talán néha
kiszámíthatatlan,
és hangosan néma.

nehéz elhinni,
de meg lehet szokni.
mint sarokba dobott
pókot a zokni...


2010. október 16., szombat


gyűlölöm az októbert.


talán majd jobb lesz,
ha eltelik pár óra.
az október a kapcsolatok
örök megrontója.

elfelejtem, hiába
írtam tenyeremre:
valahogy képtelen
vagyok a szerelemre.

2010. október 14., csütörtök




El vagy varázsolva. - mondják. / A szavakat vödörből ontják / rád /és te bambán nézel / át / rajtuk: "Hát ez mit képzel!" / - magadban gondolod, / de azért megfontolod, / idézed / szemeddel, száddal meg igézed / és a leendő / mondatod: "És, mi a teendő?" / "Balra fordulsz a sarkon" / -fordulsz sarkon, / máris. / Újdonsült cipődön (nem a régin) / rajta maradt az ár is. / A télin / meg a sár is. / "Nem ezen, / a délin." / - mondja. / Hátranézel nehezen. / A szavakat vödörből ontja. / "Metróval / többre mész, mint lóval. / Ott találkozhatsz a varázslóval."

2010. október 11., hétfő


lemegyek a városba.
lift: első; földszint.
hideg van. kabát kell.
hoztam a föld-színt.


cigik égnek talpam alatt
egymás után (vagy a pokol).
mindenki vágyódik egyszer
egy más után (vagy engem okol...).

hazamegyek inkább.
lift: első; második.
az élet belőlem
könnyedén távozik...

...képzelj el egy lufit.
olyan lebegőt...
lementem a boltba,
de nem kaptam levegőt...

2010. október 10., vasárnap


az idő, ami mindent megrohaszt.

nem kell, hogy itt légy.
engem nem kell szeretni.
csak hagyj egyedül,
akkor láthatsz majd nevetni.

ne nézz így kérlek.
most mi ez a fej?
hűtőben is bealszik
néha a tej.

2010. október 8., péntek


mindenkinek
van valami problémája.
van akinek a szíve rossz,
van akinek a mája.
és hát elég nehéz
ezeket visszafojtni,
nézd! elengedtem,
de máris visszafolyt, ni.
dudorodik szívemnél,
vagy akár fejemben,
pedig ugranék
egy fejest ki belőle, fejetlen.

van, hogy az üvegpohár is
a földön landol,
vagy hogy a fejem is
máshol barangol.
van, hogy mit szívem akar,
nem is sejti,
mindenki szomorú,
csak van hogy elfelejti.

2010. október 7., csütörtök


Vulnerable.

elhagytam mindenem,
eszem(,) a tárcám,

magamat,
mit eddig kínáltam tálcán.

Egy dolgon kívül
már nem maradt másom,

mim van, az a
vulnerabilitásom.