2012. október 25., csütörtök


legutóbb mikor
mentem a százöttel,
vártam a férfit - de hiába - 
nem jött el;

felszállt egy másik,
hát nem panaszkodtam,
eddig még senkihez
nem ragaszkodtam.

ó az a tekintet
rajtad hogy tekint át.
zavartan nem tudsz mást
nézni csak a mintát

az üléshuzaton
s kimegy az erőd.
beleremeg a csontod,
a velőd.

jaj az az izomzat,
a válla s a karja.
biztosra veszem, hogy
ő is akarja.

de nem ül le mellém...
tökmindegy, rábasztam.
inkább a közgáz-
jegyzetet nyálaztam

mikor idelépett 
és nyitotta a száját,
bevetve minden
kisfiús báját,

így téve tönkre
az életemet;
mert nem kért ő mást,
csak a bérletemet.



ott állt a srác,
és én random
ráköszöntem 
az andörgrandon.

új volt a metró,
piros és tiszta;
ott állt a fiú, 
és én - kriszta.

folyton csak bámult,
szinte már untam.
múltkor is ez volt
az akváriumban.

egy kávé esetleg? - 
- kérdi, s én mélázom.
a francba hogy holnap
kettőből zéházom,

de jaj, az a mosoly.
szinte már nógat;
két kézzel fogom a
kapaszkodókat.

a deákra érünk
s én tudom hogy átszáll...
-nyolckor a blahán
a megdonáldsznál!

2012. október 23., kedd


füledefarka?

mágneszár a szájon
vagy akár ú-lakat
nincs elég komplexusom
csinálj újakat!

zümmög
ez csak darázs lehet
szívünk
lassú garázsmenet

az visz tovább arra
majd kitesz minket
energiaitalra
relax-drinket

szürcsölgetsz folyton
s ez csöppet sem morbid
cipőtalpadra
ragad egy orbit

a nagymező és az
ó utca sarkán
felfeslett szavak
a cserepes ajkán...


filmszakadás
egy fejezetben;
mért vannak a
befejezetlen...

2012. október 11., csütörtök


fétis

őszbe fordít a fényerő
színt vált az ég és a fák is
nyolcvan százalékban vagyok én
a maradék húsz meg a grátisz

a telítettséget ha állítod
erőtlen állat a kontraszt
vesédbe nyilall a villamos
habzsolva búgja pont azt

a komplementeredet nem látod
de ismerős arc már a maszkod
attól még semmi sem tartós
ha blútekkel odaragasztod

görgeted folyton a sávokat
a depresszió olyan fétis
automatikus egyensúly
megvan de valahogy mégis

az ergébé tartományából
megannyi színt kirabolt
úgy tűntél te most el innen
mint jellemtelen lilafolt




teljes négyzet


egyszerre száll fel a galambos
a sok kis szárny hogy s hogy nem verdes
a járdára rajzolsz egy négyzetet
nézed de sehogy sem teljes

körülölel a szutykos idő
úgy csókol akár egy szajha
én nem a vászonra szeretnék
ördögöt hanem a falra