Eufória

Kimondatlan
szavak,
mint a
savak
marják
torkomat,
figyelve
harcomat
önmagammal.

Feladom.
Engedem,
hogy akkor
így legyen,
ha ennyire
zavarja,
ha ennyire
akarja,
beszélek.

A szavak,
mint a láva
feltörnek.
Hiába
hallgatja,
érdekli,
nem tudja
elfedni
mosolyát.

Figyel,
de nem érti.
Rámhagyja,
nem kérdi
szemem
miért ragyog,
tudja, hogy
nem vagyok
magam.