2011. december 27., kedd


hát ez elég óriás-köcsög-bölcsességnek sikerült, de hát néha ilyen is eszembejut... talán még igaz is.

a folyton csak gon-
dolkodó agy a saját
vállán pihen meg.

ernyed a test, majd megpihen,
már holtan fekszik a lárva.
céltalan úszom a semmiben,
a fejemben izzik a lárma.

átgyalogoltam a jéghegyen,
a szögek pásztázta térben
s most vadászva fekszem a tetthelyen,
hogy magam - a célt - utolérjem.

2011. december 26., hétfő


szabad?

mára már
a csapból is.
mi folyik itt?
árad.
árad szét a testben,
a névtelen utcákon,
a meredek lejtőn,
és a szádat
ámulat ejti el,
de te ott hagyod.
s vissza nem talál.
megtelik a pincében is
lassacskán a
műanyagpohár.
csurog.
szinte már serceg
az idő.
itt az idő,
és a perced
elmúlt.
minő kár -
gondolod, de
meggondolod magad.
csak a piszkos edényeket
mosod és a kezedbe ragad
a gondolat:
gondoltál te már
ilyet korábban.
20 év sok idő.
gyártási számod már
magad sem tudod,
napokig súroltad
a szobában.
hogy más meg ne lássa.
de ha tükör elé állsz,
látod.
20 év sok idő...
lejárt már rég a
szavatosságod.

2011. december 7., szerda