mindig volt egy kérdés,
mit magamban feltettem.
a választ most sem tudom,
és soha sem sejtettem...

szóval van az, mikor
felszállok a buszra,
s az utasok száma is
megnő mondjuk huszra,

akkor is én csak
ott ülök egyedül,
mintha leprás lennék,
mindenki menekül.

pedig nem hallgatom
hangosan a zenét,
nem ordítom le
senkinek a fejét,

nem nézek csúnyán
és nem vagyok goromba,
nem volt a reggelim
se hagyma, se gomba,

nem vagyok szúrós
parfümű fickó,
vagy netán hájas,
izzadó disznó,

nem vagyok fertőző,
s nem vagyok züllött,
néha még naponta
kétszer is fürdök,

ha kérdezik, szabad-e még,
én készséggel felelek,
nem mondom hogy "takarogymá,
nemülökénvteveled!",

szóval nem értem,
hogy mi az indok,
amiért velem
mindenki undok...

mért nem ül le mellém
senki a buszon?
büdös vagyok, vagy
nagy a bajuszom?