alkalmazkodnék,
várok az alkalomra.
madárlátta testtel fekszem
damaszt mintás paplanomra.

szétesnék bár végleg,
csak hát összetart a fűző.
nyakam körül selyemsálam
minden-gond-elűző.

a szakadék széle most
az őrület határa.
soha nem maradt még
senki így magára...