2011. április 21., csütörtök


gondolatok.

a megszokott tempómnál is gyorsabb iramban vágtatnak haza lábaim. a méreg hajt.
nem, nem rád haragszom, nyugi... szokás szerint, csak magamra...
az idő süvítve szalad el mellettem, s én próbálok előzni, de hiába. mintha enélkül sem lenne épp elég problémám.
szuvas vasfogai rágták cafatokká szívemet, s én hagytam. most megtépázott szaténszalagként liheg mögöttem a földet súrolva.
magas tűsarkában botlom el, miközben bukfenceket vetve ránt a földre engem is, szakítva el attól, amihez ezidáig sem tartoztam igazán.
megfordulok, felnézek.
-csak egy vérző szív... - állapítom meg némán.
felvehetném, és ragtapasz mintájú vászonnal körbetekerve vihetném az intenzív osztályra, vagy magamhoz. szaladnék egy óriás sebtapaszként én is, mintha be tudnám gyógyítani a sebeket, miközben az idő is magamra hagyott...
ehelyett én inkább lelkiismeret furdalás nélkül hagyom az út közepén, s szaladok tovább minden terhemtől megszabadulva.
a kapuhoz érek, de nem nyitok ajtót magamnak. előbb még elnyűtt pulóverként veszem fel unottan a megszokott arcom, s válaszolok sablonos kérdéseimre.
-jól vagyok, persze. minden rendben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése