francba.

mindig ott van benned,
folyton ott motoszkál.
lehet neve béla,
kálmán, netán oszkár.

mászkálhatsz is közben,
üldögélhetsz helyben,
soha nem megy arrébb,
mindig ott lesz fejben.

onnan nem vágod ki,
késsel vagy ollóval,
haverkodjál össze
a fekete hollóval,

mert ő nem szűnhet meg
(esetleg haltával).
le kéne jól csapni
két véres baltával...

mert lehet nem törődni,
gondolni holnapra,
visszakúszik úgyis
mondjuk egy hónapra

rá, hogy elfelejted,
s jön a dialógus:
'-rád férne már mondjuk
egy rohadt pszichológus!

én ezt nem is bírnám
ily kevés panasszal...
-nyugi, megoldom én
két levél xanax-szal.'

magadban kell zárnod,
mert így csak károd van.
kapudon kopogtat
mindegyik álmodban.

s hogy ne nyitnál ajtót!?
ki ne tenné, persze...
neked kéne lépned,
csak attól függ, hogy mersz-e.

nem érdemes sírni,
összekened inged.
légy büszke és bátor!
(neked minden mindegy... !?)

késő már, tudom.
de meg kéne jegyezned...
nem kell az életben
senkit sem szeretned!