ott állt a srác,

és én random

ráköszöntem 

az andörgrandon.

új volt a metró,

piros és tiszta;

ott állt a fiú, 

és én - kriszta.

folyton csak bámult,

szinte már untam.

múltkor is ez volt

az akváriumban.

egy kávé esetleg? - 

- kérdi, s én mélázom.

a francba hogy holnap

kettőből zéházom,

de jaj, az a mosoly.

szinte már nógat;

két kézzel fogom a

kapaszkodókat.

a deákra érünk

s én tudom hogy átszáll...

-nyolckor a blahán

a megdonáldsznál!