fétis

őszbe fordít a fényerő

színt vált az ég és a fák is

nyolcvan százalékban vagyok én

a maradék húsz meg a grátisz

a telítettséget ha állítod

erőtlen állat a kontraszt

vesédbe nyilall a villamos

habzsolva búgja pont azt

a komplementeredet nem látod

de ismerős arc már a maszkod

attól még semmi sem tartós

ha blútekkel odaragasztod

görgeted folyton a sávokat

a depresszió olyan fétis

automatikus egyensúly

megvan de valahogy mégis

az ergébé tartományából

megannyi színt kirabolt

úgy tűntél te most el innen

mint jellemtelen lilafolt