strand

nyilván tudjuk mind a ketten

hogy hová vezet ez a dolog, 

de ha átugorjuk az elejét, 

akkor soha nem lesz egy egész.

olyan ez, mint amikor

szilveszterkor alszod át az éjfélt. 

rettentő nagy feneket kerítünk

a jelentéktelenségnek.

most átható klórszag a délután.

te a felhők negatívját nézed, én meg 

éppen azon gondolkozom, hogy 

melyik országot rajzolja ki mutatóujjamon

a lepattogott körömlakk.

pórázra vert galambtetem 

fekszik a plédünk mellett.

te gyengéden megsimogatod,

hogy fel ne ébredjen, majd

a csendből építesz falat magad köré.

és akkor, mintha 'mi' sem történt volna,
elégedetten egymásra mosolygunk; 

mert korlátainkkal 

szeretjük csak igazán hajszolni 

a szabadságot...