tehát ne engem.
ne mondj már semmit,
hisz tele a lista.
csak álmodozom,
mint egy realista,
s a kavar, a katyvasz,
s a kusza káosz
vakon vezet végig,
át a város
nyakig nedves utcáin,
lassú percek napjain;
örvénylő tengerként
tébolyult habjaim
lábaid nyaldossák
a gondtalan kételyben...
bár mérnénk időt
inkább kilométerben...
söpörnénk magunkkal
a most megannyi mérgét.
csak tudnám, mért festik
a fáknak a kérgét
fehérre, vagy hogy
valóban szebb-e,
ha belerészegedem
a részletekbe...
a szürkület szörnyű,
színtelen ráma.
borul a bűntől
a bú buja bája
benne, ahogy én is...
soha ne várj választ!
két rossz közül mindig
a könnyebbiket válaszd...
...tehát ne engem.
Nagyok jók az alliterációk! : )))
VálaszTörlésés szép a leütés a végén!
nagyon köszönöm! :)
VálaszTörlés