2012. május 15., kedd


tehát ne engem.

ne mondj már semmit,
hisz tele a lista.
csak álmodozom,
mint egy realista,

s a kavar, a katyvasz,
s a kusza káosz
vakon vezet végig,
át a város

nyakig nedves utcáin,
lassú percek napjain;
örvénylő tengerként
tébolyult habjaim

lábaid nyaldossák
a gondtalan kételyben...
bár mérnénk időt
inkább kilométerben...

söpörnénk magunkkal
a most megannyi mérgét.
csak tudnám, mért festik
a fáknak a kérgét

fehérre, vagy hogy
valóban szebb-e,
ha belerészegedem
a részletekbe...

a szürkület szörnyű,
színtelen ráma.
borul a bűntől
a bú buja bája

benne, ahogy én is...
soha ne várj választ!
két rossz közül mindig
a könnyebbiket válaszd...


...tehát ne engem.

2 megjegyzés: