2011. január 6., csütörtök


nem hiszed el,
hogy nem érdekel,
hogy én teszek arra,
hogy nem érlek el,
hogy messze vagy tőlem,
hogy messzire mentél,
hogy mindent, mit akartál
fejemre kentél,
fejemhez vágtál,
vagy nyakamba varrtad,
már hiába mondod,
hogy nem ezt akartad.

karosszékben ültél,
vagy ócska fotelben,
szabadban, lakásban,
otthon vagy hotelben,
reggeltől estig,
és persze éjjel,
papírok hevertek
szerte széjjel.
kérdeztem, de te csak
a fejed vakartad,
ne mondd azt nekem,
hogy nem ezt akartad.

csak magaddal voltál,
velem nem törődve,
én álltam feletted
beletörődve,
csak szőtted a terved,
és elterelted
a figyelmem, gondolván
"majd elfelejted".
mért hitted azt,
hogy nem látom rajtad?
te is tudod jól,
hogy pont ezt akartad.

nem engedtél közel,
hogy ismerjelek téged,
ne gyere most ide.
komolyan. véged!
hiába az arcodon
az aranyos ábra,
én berakom magam
egy keverőtálba.
nem nézed végig?
(a szemed takartad)
végig tudtad te is,
hogy PONT.

ezt akartad...

5 megjegyzés:

  1. ez most tényleg hosszabb lett, és nagyon jó.:) még írjál sok ilyet, kérlek.;)

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon jó és igaz. Tetszik. Már egy ideje olvasgatom a verseid, feldobják a napom. Csak így tovább. :))

    VálaszTörlés
  3. tényleg hosszú. magamhoz képest mostanában. ;) de néha jobb rövidebben fogalmazni. :D csak ez nem fért bele hirtelen. :D (L)

    hupsz, örülök hogy jársz hozzám. gyere sokszor, majd megpróbállak még jókedvre deríteni. ;)

    bernike(L)

    VálaszTörlés
  4. Újfent megállapítottam, hogy zseniálisan írsz.

    VálaszTörlés