2010. január 18., hétfő


Mikor elfelejtem,
Végleg elenged
Magam mögé ejtem
és végre felenged

a görcs szorítása
mi lelkem összehúzza
egy szempillantásra
a világ felé nyújtva

merev karom
Ami a legapróbb hibámig
Engem összetartott
Egészen idáig

hirtelen ellazítja
a régi énem
egy gondolat
hogy visszatértem
(késett, ott éltem a múltba'
de most érzem,
révbe értem)

2 megjegyzés: