...

Folyik az arcom.
Kezemben tartom.
Semmi sem jó,
csak fáj.

Gubbasztok, merengek.
Fájdalom nem enged
el. Csupa só
a táj.

Vörös a könnyem.
Azt hittem könnyen
túl lépek rajta,
de mégsem.

Itt él a számon
az összes kis álom.
Ez nem az a fajta,
már értem.

(...)

Kinyitom, leugrik.
Becsukom, kinyitja újra.
Kósza árny vonaglik,
vánszorog vissza a múltba.

Akarom vagy sem,
mindegy mert ugyanúgy sikerül.
Kattog az agy, gondol,
végül kikapcsol, kimerül.

Csak az marad itt,
ami lassan, de elhozott idáig.
Kinyitja ajtaját, beülök,
száguldunk hazáig.

Itt minden ugyanaz,
de valami mégiscsak más.
Mert nem állunk meg,
pedig senki sem nyomja a gázt...