madárka

william wharton inspiráció

süvít a légszomj, szorít a légzsák,

hajadból fészket rak a gond.

ott fekszik a földön. szónélkül lépd át.

te nem az vagy aki kopog, hanem aki beront.

levedlik a pikkelyes háztető

amin az éjszaka napokat kotlik,

a megszokott utadon ha jössz elő,

a lábad az aknákba botlik.

elmondtam ezerszer, de elmondom újra.

a tudatlanság nagy vizesedény.

soha nem ment még senkifia önként háborúba,

zárd el a csapot. ez nem tűz... szenvedély.