a néma halak röpte.

már nem különülnek a síkok,
már más dimenzióba léptem,
már láb nélkül futnak a gyíkok,
s hogy álmodnék, azt azért kétlem.

már nem fognak össze a halmazok,
már megtörten hajlok a földre,
s míg bájosan úsznak a halrajok,
a pirosak váltanak zöldre.

már ordítva néznek a plakátok
a fülsiketítő csendben,
már mondtam, hogy maradjunk barátok,
s te annyit mondtál, hogy "rendben".

hát ne kérd az tőlem, hogy vigyázzak,
ha báb volnék pillangókésen,
már kimerült sóhajok cikáznak,
s te ne mondd, hogy nem állok készen.