talán az utánam címűnek a folytatása, talán nem.

utána csend és utána semmi
és utána szeretnél utánamenni,
és utána mész és utána látod,
és utána majdnem a nevét kiáltod,
és utána szólnál de utána minek?
és utána vásárol, sorban áll, fizet,
és utána blokk és utána számla
és utána nem jön már semmi a szádra
és utána srác jön és utána bókol
és utána látod hogy gyengéden csókol
és utána lefagysz és utána ennyi
és nem kellett volna már utánamenni...

haiku.

én leveszlek a
lábadról, ha végre már
a sarkadra állsz.

mától jobb lesz.

függöny mögé bújt a szél,
alakjait váltja.
szürke talpú kék egeit
szappanhabba mártva

kelt fel ma a nap is,
arcán kósza ráncok
kuszaságát nyelték el
a megfagyasztott lángok.

bíborvörös párnámon ma
könnyeket találtam.
folyók vizét álmaimban
biztos rádobáltam.

lenyeltem egy kalitkát,
számon rozsdás lakat,
bordáim közt verdes benn
egy megtépázott cafat.

szekrénypárti bábu vagyok,
dobozba zárt temegén,
hajamat ma nem találtam
kábult fejem tetején.

elhiszem hogy jobb ez így
és nem hibába estem,
pár tenyérnyi foltokban
ma bánat fedi testem.

szókimondva.

nem érdekel mit csinálsz,
csak ülj ki a teraszra.
jó lenne ha elküldenél
igazán a faszba.

mert lehet hogy szerelmes vagy
évába vagy ritába.
úgyhogy küldj el, légy oly kedves
a jó büdös picsába.

a fejedbe belenézni rosszabb
mint az enyémbe.
nem küldenél végre már el
a jó édes... anyámba?