2011. február 15., kedd

az iskolai feladat


a következő:
írj egy valentin-napi verset az egyik tanárodhoz a megadott szavakból:

KISKUTYA, SZALONCUKOR, BILIÁRDGOLYÓ, CERUZAFARAGÓ, RELEVÁNS

ki vállalja?
én.
igen, gerda, elvállalod?
igen...
rendben, akkor várjuk a verset hétfőre.

hátha kiküszöbölöm az alkotói válságot - gondoltam -, belevágok... az eredmény nagy nehezen és kínkeservesen a következő lett:

Szaloncukor-ízű édes
Nyál folyik a parkettra,
Ha a haja fonása
Nem sima, hanem parketta.

Mondogatja: „releváns”.
Nem vitás, hogy nem buta.
Csóválom a farkincám,
Mint epekedő kiskutya.

De ceruzafaragómat
Ha a földre ejtem,
Eltapossa tűsarkával,
S tiporja szét lelkem.

Biliárdgolyókként
Gurulok szét, szétesem.
Mikor veszi végre észre
Azt, hogy én is létezem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése