Limerick III.

Volt egy hölgy, lakhelye Kéked,
dúdolt ő folyton egy szépet.
-Mi ez mit énekel?
-Komolyan érdekel?
Megmondom, ez kérlek, V-tech!

Limerick II.

Volt egy úr, lakhelye Japán,
lazsálva henyélt egy kapán.
Rászólt egy néne:
"Dolgozni kéne!"
-Kussolsz, mert rád küldöm apám!

limerick?

Volt egy úr, lakhelye Köröm,
arcára fagyott az öröm.
Rácsaptak ujjára,
ordított kurvára.
-Várjál, a pofád betöröm!

(köszönöm, és ajánlom Varró Daninak, és/vagy Havasi Attilának.)

hányinger.

felgyülemlett problémákat
emésztenék aggyal...
nehéz megküzdeni most
sok kicsivel és naggyal...

addig minden rendben,
míg ajkamra zár szorul,
csak érzem, hogy csak jönnek,
s mind feljebb-feljebb vonul.

túl sok ennyi mindent egy
gyomornak bevenni.
"csak engedd el a szádat,
és ne feszítsd meg!" ennyi...

tudatmódosító
gondosan á-t rágott.
kéne most úgy minden,
mi eddig nem volt vágyott.

vágy itt van, meg vágy ott...
mindenütt hever ő.
lehuppannék rá,
ha akadna levegő.

lágyan átkarolva
hangok jönnek. tízét
annyira kívánom,
mint savas vizek ízét...

tompít a fájdalom.
minden újra éber.
csak annyira vagyok üres,
mint előttem a tégely.

(ez most megint én... köszönöm a sálat mamának.)

nekeresd.

(a rímeket)

és amikor

kimerítően

unalmas

álmaiban

elmerülve

ragadta

magával

a fáradtság,

s taszította

még mélyebb

az öntudatlanságba,

akkor kelt csak

igazán életre,

s kezdte el

- önmagát

visszanyerve -

érezni

újból azt,

hogy él...

a gyomromat marja

az Üresség belül,

egy szót sem szól hozzám,

csak csendesen elül

dögél ott magában,

semmi sem zavarja,

egy kendőt húz magával,

jót akarva takarja

előlem el

a világot: "tadamm!"

a világ helyett mostmár

emésszem magam...

van egy elmélet,

de szerintem téves,
hogy lehet boldog az,

ki arra képes,

hogy boldogsága látsszon
sok színes tónuson,
míg önmaga távol él,
a másik póluson.

csak csacsogj...

távolnak tűnik

a nemrégi közelmúlt.

közben közöttünk

a nem némi köz elmúlt.

szoríts magadhoz!

(persze csak enyhén)

ne táncoljunk inkább

se késen, se pengén.

kérsz egy tábla csokit?

ez most tej, nem ét.

csomagol az üresség.

költözik. helyét

átadom. jöhet már

bármilyen érzet.

kakaót iszol?

épphogy csak kész lett...

szóval bérlőt keresek...

(a témát csak terelem)

szétnéznél? mit mondtál,

hogy hívnak? szerelem?

Burok.

máshogy látom azt,

hogy mások engem másnak

látnak, és magasról

a sárga földig ásnak.

máshogy látnak engem,

máshogy ahogy élek.

eszméletlen észlelem,

hogy ráeszmélek: félek.

felgyülemlett szavak körül

húzódik egy hurok.

az, amit én magam köré rántok,

az egy burok...

villódznak a fények.

meggyújt, elolt s újra.

a nappal szórakozik

az éjjel mögé bújva.

leköt a figyelem,

de valami megbont.

antiszociálisan vagyok boldog.

ez nem gond?

csak egy kicsit tűnjek el most...
húzzak magamra takarót.
ha más lát is, én ne lássak.
szürcsöljek teát, kakaót.

emeljem fel karjaim
mint szárnyakat. repüljek.
zuhanjak álomba onnan,
vagy hegedüljek.

csak a lábujjam lógjon ki.
rejtsen el a paplan.
csak egy percet kérek.
számolom...
máris kezdem: hatvan...

(és most egy kép rólam, tényleg.)

akaratlanul is akarva,

ma beestem aZ avarba.

a látszat hosszú lábon lép

csak könnyűszerű álomkép,

és kemény

fedelű könyvekben

a lapjai közt könnyekben

állnak sorok gazdagon,

vagy felakasztva madzagon.

nehéz őket felfogni.

elkapni és feldobni

csak remény.

ha mernék, kelnék

azonnal szárnyra.

mert önmagamnak csak

fakó, silány mása

lettem, s hagyom hogy a szél

az arcomat söpörje hajamba.

hát hová szálljak én?

el innen, vagy inkább magamba?!

(a téma már kissé kezd unalmassá válni, gondolom... sajnálom nagyon, de most csak ilyet tudok... :/ )

érzem a vesztem, a végem.

mert nem beöltözött,

hanem beköltözött

belém a lírai énem.

(mert imádok hülyeségekről írni.)

Kalap.

találtam egy kalapot.

hát, az enyém jobb volt...

a koncerteken őrjöngött,

a partikon meg tombolt.

nem tudom hogy hol lehet;

nagyon elcsámborgott.

elvitte a táskám is.

azt a jó björnborg-ot.

káosz.

rág a lom.

fájdalom.

bánt a lom.

rágalom

fáj, dalom

bántalom.

minek ez,

az,

Ön,

-sanyarítás?

fejre férne már

egy (n)agytakarítás...

az idő nyúlik
a végtelenségig,
a sorozat vége
végtelen, s égig
ér az a fatörzs,
amire mászol.
ki régi éned ismeri,
most örül, vagy gyászol.

azt mondod, fura

az én látásmódom.

utópisztikus,

modern, vagy ódon?

és hogyha fura is...

akkor is... és!?

(a melltartóméretem

hetvenöt bés.)

én tejben fürdök,

te-a-vajban.

én Gond-ban vagyok,

te a Baj-ban.

de ez nem újdonság,

mert már hajdan

is megvolt bennem

a depresszív hajlam

s gondoltam, hogy majd

kinövöm egyszer,

mert nem segített soha

se gyógyszer, se vegyszer.

így lettem szeszélyes,
és talán néha
kiszámíthatatlan,
és hangosan néma.

nehéz elhinni,
de meg lehet szokni.
mint sarokba dobott
pókot a zokni...

gyűlölöm az októbert.

talán majd jobb lesz,

ha eltelik pár óra.

az október a kapcsolatok

örök megrontója.

elfelejtem, hiába

írtam tenyeremre:

valahogy képtelen

vagyok a szerelemre.

El vagy varázsolva. - mondják. / A szavakat vödörből ontják / rád /és te bambán nézel / át / rajtuk: "Hát ez mit képzel!" / - magadban gondolod, / de azért megfontolod, / idézed / szemeddel, száddal meg igézed / és a leendő / mondatod: "És, mi a teendő?" / "Balra fordulsz a sarkon" / -fordulsz sarkon, / máris. / Újdonsült cipődön (nem a régin) / rajta maradt az ár is. / A télin / meg a sár is. / "Nem ezen, / a délin." / - mondja. / Hátranézel nehezen. / A szavakat vödörből ontja. / "Metróval / többre mész, mint lóval. / Ott találkozhatsz a varázslóval."

lemegyek a városba.

lift: első; földszint.

hideg van. kabát kell.

hoztam a föld-színt.

cigik égnek talpam alatt
egymás után (vagy a pokol).
mindenki vágyódik egyszer
egy más után (vagy engem okol...).

hazamegyek inkább.
lift: első; második.
az élet belőlem
könnyedén távozik...

...képzelj el egy lufit.
olyan lebegőt...
lementem a boltba,
de nem kaptam levegőt...

az idő, ami mindent megrohaszt.

nem kell, hogy itt légy.

engem nem kell szeretni.

csak hagyj egyedül,

akkor láthatsz majd nevetni.

ne nézz így kérlek.

most mi ez a fej?

hűtőben is bealszik

néha a tej.

mindenkinek
van valami problémája.
van akinek a szíve rossz,
van akinek a mája.
és hát elég nehéz
ezeket visszafojtni,
nézd! elengedtem,
de máris visszafolyt, ni.
dudorodik szívemnél,
vagy akár fejemben,
pedig ugranék
egy fejest ki belőle, fejetlen.

van, hogy az üvegpohár is
a földön landol,
vagy hogy a fejem is
máshol barangol.
van, hogy mit szívem akar,
nem is sejti,
mindenki szomorú,
csak van hogy elfelejti.

Vulnerable.

elhagytam mindenem,
eszem(,) a tárcám,

magamat,
mit eddig kínáltam tálcán.

Egy dolgon kívül
már nem maradt másom,

mim van, az a
vulnerabilitásom.

Azt hiszem, hogy boldog vagyok,
tudatlanul élek.
Nem tudom hogy léteznek,
és ezért nem is félek

a szörnyektől, az árnyaktól,
a mindenható vágyaktól,
a sötéttől, a vérebtől,
a benned forró véredtől,

a kígyótól, a békától,
a kozmetikus Rékától,
az igaz és bús tényektől,
az elkóborló lélektől,

a zöld vadorzó állattól,
a roppant hegyes álladtól,
az élettől, a haláltól,
a politikus-plakáttól,

se tőled, és sem magamtól,
ha kiindulok magamból,
sem sirálytól, sem galambtól
nem félek, csak a szavaktól.

Én nem bírom a dáridót,
és nem hallgatok rádiót,
se tévét, sőt, még nem is nézem,
Pillanatnyilag is érzem,

Hogy azt gondolod más vagyok.
Ha beszélek, csak rám hagyod.
(Nahát. Már kilenc óra.)

Meg itt van ez a korlát is...
Jó vagyok így, normális;
Vagy menjek elvonóra?

reggel.

gondolkozva
gombolkozom.
kusza készülődés.

józan részegséggel nézek,
mint egy
szédülő d-s.*

rámférne most valahogy
azt hiszem kábé
mondjuk negyven liter?
legyen ötven. kávé.

* d-s : drogos.

elfolyó szavak, de elfoly, ó minden.
azt hittem volt, de rájövök nincsen
semmim, és kezemet hiába tartom.
várom a csodát, de lyukas a markom.

önintő.

képembe röhög a változatlan,
s rendeletében határozott,
hogy lehettem eddig határozatlan,
de ezentúl legyek már határozott.

Őszintén.
Engem nem zavar.

Csak kiül az arcomra
a zavar.

Mert levetett ruha most
az avar.

Komolyan.
Engem csak ez zavar.

Szenved éjjel?
szenvedéllyel
gyógyítható.

Mellékhatása:
Mell-ék ha társa,
bódíthat. Ó.

Idősíkok.

Összefolynak,
s nem tudom hol áll a fejem.
Sodródik ő is?
Vagy itt van még velem?

Megváltoztam,
de még önmagam vagyok.
Telnek, múlnak,
összefolynak a napok.

maszkos.

önfeledten nevetsz
és közben félrevezetsz
mindenkit, aki lát.

mert kényszerből szeretsz.
ha önmagad lehetsz
vagy valaki teljesen más.

Iskolakezdés.

Tömegnyomor,
busz, meg álló
tömeg, nyomor,
buszmegálló.

Harapom.
Haragom
lüktet.

Az eszem a
szívemben
szüntet

meg minden,
de minden
vágyat.

Nyugalmat!
Bármi más
várhat...

Eufória-fóbiám van.
Figyelem a glóriákat.
Valós dolgokat kergetek én,
vagy fantazmagóriákat?

Oly idegen itt minden,
mintha már szakrális.
Ha jól érezném magam
leszek rosszul valahogy,
máris...

Fiókokat nyitogatok,
az első alsó.

Rögtön elered persze
az eső: a só.

Lassan szárad fel,
mint kiömlött festék.

Egymás szájában
elveszett esték...

Egy hete, még ugyanaznapról kétperccel utánától porosodó kettes számú verzió.

Eltalált Ámor.
Az alkoholmámor
szívemet taszítja mélyre.

Kábultan fekszem.
Az éterbe vesztem.
A jókedvet mért toltam félre?!

Mert mintha már hiányoznék magamnak...

Bódít a mámor,
az alkohol Ámor
nyilával döngöl a mélybe.

Kába a testem,
csak szemhéjjal festem
a csillagokat az éjbe.

Csak mert már rég volt, ez meg porosodik....

Az úr
azúr.
Az űr
a zűr.
Az ég!
Az ég...
A zár
az ár.

Epék,
e pék,
a pók-
apók,
eper,
e per,
a pár-
a-pár....

Amint a minta,
a titok temérdek.
Antik a romantika,
mára már nem érdek.

Kifordultam önmagamból,
nem lehetek önmagam ma;
kicsordult a könny szememből,
befordultam önmagamba.

Laptop. (szójátékokismét.)

"Ön tudatlan!"
Öntudatlan
ismétli
ismét Lee,
Te fekszel.

Feketén fest. Ékes
feketén festékes
a lap toppodon,
a laptopodon
az excel.

Vidámpark.

Lelakatol,
gondba zár.
Keserű-park,
Gond-bazár.

Szívlövölde,
hol a cél
hol oroszlán,
hol acél.

Szinuszgörbe-
-hullámvasút
kisebb-nagyobb
hullámba súlyt,
fel-le, erre-arra.

Előbb talán
felfelé visz,
boldogságra
nincs ok még, hisz
a vég mindig az alja.

szójátékok 2.

Gagyi Herceg
avagy a modernség találkozása a józan paraszti ésszel
(vagy amikor már az írásaid felett átveszik a szavak és a rímek az uralmat és már nem szólnak semmiről, nem mintha ugyan eddig néha szóltak volna de hát akkoris..., vagy amikor előtérbe kerül az igazi éned, elindul a fÁradat, előbukkan pár adat, és se füle se farka...)

néma percek.
gagyi herceg
komposztolja.
üzen ő falra
hány borsót
az üzenőfalra.
posztolja;
hányt borsót.
az üzen, ő fal ra-
kott kelkáposztát
fogsorra.
ott rak, ott kel. pátoszt át-
vett, fog sorra.
ott kell táp, oszt hát
fog sorra
barmokat:
etessék:
e, tessék!
bár mókát
tetessék
előrébb.
e lőrébb
demók át-
vették
a hat almát.
azt hihették
elvihették
a hatalmát.

céltalan bolyong
a holt,
fénytelen korong;
a Hold
ha belülről semmi sem feszíti
valahogy mindenét veszíti.

szójátékok...

Nagy vihart kavar
ha felszakad
a var.

Ha félsz, akad
ki vigasztal,
ha más nem,
csak egy víg asztal,

ha él e seb
és fáj dalom,
ha élesebb
a fájdalom.