szójátékok...

Nagy vihart kavar
ha felszakad
a var.

Ha félsz, akad
ki vigasztal,
ha más nem,
csak egy víg asztal,

ha él e seb
és fáj dalom,
ha élesebb
a fájdalom.

gyulladt.
lángolt.
eltört.
ömlött.

eljött.
beszélt.
lelket-
öntött.



gyufa.
kanóc.
mécses.
könnyek.

voltak.
lesznek.
vannak.
jönnek.

amint a gond beront,
az ágyra dönt.
nem kérdezősködik, nem vár,
csak dönt
időt nem hagyva
semmi másra,
csak egy kis meglepődésre,
de kiáltásra
semmiképp sem.
mert csak jön és megragad.
és akkor valahogy
az ágyon találod magad.
egyedül...
védetlen...
és ha szabadulsz is nagy nehezen,
az csak véletlen...

...

Harmonikus keserűség,
otthontalan ötlet.
Az előbb még csak két óra volt,
most hirtelen öt lett.

Váltakozó idősíkok,
hullám alattam.
Képzelet a múlt is
valóság-alakban.

Sodródom, vergődök,
partra vet a bánat,
és újra itt vagyok,
újra itt...
nálad...

...

Hiába nézed,
hozzá nem érhetsz.
Hallod a hangját,
de nyelvén nem értesz.
Karodba zárod,
de meg nem kapod.
Nem enged neked,
így inkább hagyod...

/inspired by Franz Ferdinand/

Körforgás... /2008/

Tavaszba olvad a hófehér tél,
a fényt felváltja a fekete éj.
Eltűnik majd a lábnyom a hóban,
a fájdalomteli könnycsepp a tóban.

Megnyugszik az, aki retteg és fél,
Meghal majd minden, ami még él.
Újraéled az, ami most holt,
a ma Tegnap lesz, a van pedig Volt...

Érintés
hiánya
bizserget,
hiába
várom.

Útvesztő
egyedül.
Mikor jó,
kiderül:
álom...

Emlékszel?

Emlékszel arra?
Az voltam ÉN.
Együtt nevettünk
az út közepén

önfeledten, boldogan,
még mit sem sejtve,
a legapróbb gondot
a semmibe ejtve;

Nem féltem tőled,
tudtam, hogy nem bántasz,
ha bármi bajom esik,
majd magadhoz rántasz
és átölelsz szorosan
az út közepén...

Emlékszel arra?
AZ voltam ÉN...

...

Gondolatban utazom
egy nagyon messzi tájra.
A boldogság szalad felém
a karjait kitárva.

Túl életszerű.
A természet hibája...
Igaz lenne mégis?
Vagy valaki találja
ki ezt az egészet,
azért, hogy bántson?

A cél: becsapni? hazudni?
Mindegy... csak ártson...

Áttetsző szemhéjam,
nem jön elé álom.
Színtelen a világ,
mert én annak látom.

Szürke az élet,
mert azzá teszem,
ha színt hoznának bele,
én elkeverem...