Limerick III.

Volt egy hölgy, lakhelye Kéked,
dúdolt ő folyton egy szépet.
-Mi ez mit énekel?
-Komolyan érdekel?
Megmondom, ez kérlek, V-tech!

Limerick II.

Volt egy úr, lakhelye Japán,
lazsálva henyélt egy kapán.
Rászólt egy néne:
"Dolgozni kéne!"
-Kussolsz, mert rád küldöm apám!

limerick?

Volt egy úr, lakhelye Köröm,
arcára fagyott az öröm.
Rácsaptak ujjára,
ordított kurvára.
-Várjál, a pofád betöröm!

(köszönöm, és ajánlom Varró Daninak, és/vagy Havasi Attilának.)

hányinger.

felgyülemlett problémákat
emésztenék aggyal...
nehéz megküzdeni most
sok kicsivel és naggyal...

addig minden rendben,
míg ajkamra zár szorul,
csak érzem, hogy csak jönnek,
s mind feljebb-feljebb vonul.

túl sok ennyi mindent egy
gyomornak bevenni.
"csak engedd el a szádat,
és ne feszítsd meg!" ennyi...

tudatmódosító
gondosan á-t rágott.
kéne most úgy minden,
mi eddig nem volt vágyott.

vágy itt van, meg vágy ott...
mindenütt hever ő.
lehuppannék rá,
ha akadna levegő.

lágyan átkarolva
hangok jönnek. tízét
annyira kívánom,
mint savas vizek ízét...

tompít a fájdalom.
minden újra éber.
csak annyira vagyok üres,
mint előttem a tégely.

(ez most megint én... köszönöm a sálat mamának.)

nekeresd.

(a rímeket)

és amikor

kimerítően

unalmas

álmaiban

elmerülve

ragadta

magával

a fáradtság,

s taszította

még mélyebb

az öntudatlanságba,

akkor kelt csak

igazán életre,

s kezdte el

- önmagát

visszanyerve -

érezni

újból azt,

hogy él...