(és most egy kép rólam, tényleg.)

akaratlanul is akarva,

ma beestem aZ avarba.

a látszat hosszú lábon lép

csak könnyűszerű álomkép,

és kemény

fedelű könyvekben

a lapjai közt könnyekben

állnak sorok gazdagon,

vagy felakasztva madzagon.

nehéz őket felfogni.

elkapni és feldobni

csak remény.

ha mernék, kelnék

azonnal szárnyra.

mert önmagamnak csak

fakó, silány mása

lettem, s hagyom hogy a szél

az arcomat söpörje hajamba.

hát hová szálljak én?

el innen, vagy inkább magamba?!

(a téma már kissé kezd unalmassá válni, gondolom... sajnálom nagyon, de most csak ilyet tudok... :/ )

érzem a vesztem, a végem.

mert nem beöltözött,

hanem beköltözött

belém a lírai énem.

(mert imádok hülyeségekről írni.)

Kalap.

találtam egy kalapot.

hát, az enyém jobb volt...

a koncerteken őrjöngött,

a partikon meg tombolt.

nem tudom hogy hol lehet;

nagyon elcsámborgott.

elvitte a táskám is.

azt a jó björnborg-ot.

káosz.

rág a lom.

fájdalom.

bánt a lom.

rágalom

fáj, dalom

bántalom.

minek ez,

az,

Ön,

-sanyarítás?

fejre férne már

egy (n)agytakarítás...

az idő nyúlik
a végtelenségig,
a sorozat vége
végtelen, s égig
ér az a fatörzs,
amire mászol.
ki régi éned ismeri,
most örül, vagy gyászol.

azt mondod, fura

az én látásmódom.

utópisztikus,

modern, vagy ódon?

és hogyha fura is...

akkor is... és!?

(a melltartóméretem

hetvenöt bés.)

én tejben fürdök,

te-a-vajban.

én Gond-ban vagyok,

te a Baj-ban.

de ez nem újdonság,

mert már hajdan

is megvolt bennem

a depresszív hajlam

s gondoltam, hogy majd

kinövöm egyszer,

mert nem segített soha

se gyógyszer, se vegyszer.

így lettem szeszélyes,
és talán néha
kiszámíthatatlan,
és hangosan néma.

nehéz elhinni,
de meg lehet szokni.
mint sarokba dobott
pókot a zokni...

gyűlölöm az októbert.

talán majd jobb lesz,

ha eltelik pár óra.

az október a kapcsolatok

örök megrontója.

elfelejtem, hiába

írtam tenyeremre:

valahogy képtelen

vagyok a szerelemre.

El vagy varázsolva. - mondják. / A szavakat vödörből ontják / rád /és te bambán nézel / át / rajtuk: "Hát ez mit képzel!" / - magadban gondolod, / de azért megfontolod, / idézed / szemeddel, száddal meg igézed / és a leendő / mondatod: "És, mi a teendő?" / "Balra fordulsz a sarkon" / -fordulsz sarkon, / máris. / Újdonsült cipődön (nem a régin) / rajta maradt az ár is. / A télin / meg a sár is. / "Nem ezen, / a délin." / - mondja. / Hátranézel nehezen. / A szavakat vödörből ontja. / "Metróval / többre mész, mint lóval. / Ott találkozhatsz a varázslóval."

lemegyek a városba.

lift: első; földszint.

hideg van. kabát kell.

hoztam a föld-színt.

cigik égnek talpam alatt
egymás után (vagy a pokol).
mindenki vágyódik egyszer
egy más után (vagy engem okol...).

hazamegyek inkább.
lift: első; második.
az élet belőlem
könnyedén távozik...

...képzelj el egy lufit.
olyan lebegőt...
lementem a boltba,
de nem kaptam levegőt...

az idő, ami mindent megrohaszt.

nem kell, hogy itt légy.

engem nem kell szeretni.

csak hagyj egyedül,

akkor láthatsz majd nevetni.

ne nézz így kérlek.

most mi ez a fej?

hűtőben is bealszik

néha a tej.

mindenkinek
van valami problémája.
van akinek a szíve rossz,
van akinek a mája.
és hát elég nehéz
ezeket visszafojtni,
nézd! elengedtem,
de máris visszafolyt, ni.
dudorodik szívemnél,
vagy akár fejemben,
pedig ugranék
egy fejest ki belőle, fejetlen.

van, hogy az üvegpohár is
a földön landol,
vagy hogy a fejem is
máshol barangol.
van, hogy mit szívem akar,
nem is sejti,
mindenki szomorú,
csak van hogy elfelejti.

Vulnerable.

elhagytam mindenem,
eszem(,) a tárcám,

magamat,
mit eddig kínáltam tálcán.

Egy dolgon kívül
már nem maradt másom,

mim van, az a
vulnerabilitásom.