...

Harmonikus keserűség,
otthontalan ötlet.
Az előbb még csak két óra volt,
most hirtelen öt lett.

Váltakozó idősíkok,
hullám alattam.
Képzelet a múlt is
valóság-alakban.

Sodródom, vergődök,
partra vet a bánat,
és újra itt vagyok,
újra itt...
nálad...

...

Hiába nézed,
hozzá nem érhetsz.
Hallod a hangját,
de nyelvén nem értesz.
Karodba zárod,
de meg nem kapod.
Nem enged neked,
így inkább hagyod...

/inspired by Franz Ferdinand/