strand
nyilván tudjuk mind a ketten
hogy hová vezet ez a dolog,
de ha átugorjuk az elejét,
akkor soha nem lesz egy egész.
olyan ez, mint amikor
szilveszterkor alszod át az éjfélt.
rettentő nagy feneket kerítünk
a jelentéktelenségnek.
most átható klórszag a délután.
te a felhők negatívját nézed, én meg
éppen azon gondolkozom, hogy
melyik országot rajzolja ki mutatóujjamon
a lepattogott körömlakk.
pórázra vert galambtetem
fekszik a plédünk mellett.
te gyengéden megsimogatod,
hogy fel ne ébredjen, majd
a csendből építesz falat magad köré.
és akkor, mintha 'mi' sem történt volna,
elégedetten egymásra mosolygunk;
elégedetten egymásra mosolygunk;
mert korlátainkkal
szeretjük csak igazán hajszolni
a szabadságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése