2010. szeptember 29., szerda


Azt hiszem, hogy boldog vagyok,
tudatlanul élek.
Nem tudom hogy léteznek,
és ezért nem is félek

a szörnyektől, az árnyaktól,
a mindenható vágyaktól,
a sötéttől, a vérebtől,
a benned forró véredtől,

a kígyótól, a békától,
a kozmetikus Rékától,
az igaz és bús tényektől,
az elkóborló lélektől,

a zöld vadorzó állattól,
a roppant hegyes álladtól,
az élettől, a haláltól,
a politikus-plakáttól,

se tőled, és sem magamtól,
ha kiindulok magamból,
sem sirálytól, sem galambtól
nem félek, csak a szavaktól.

Én nem bírom a dáridót,
és nem hallgatok rádiót,
se tévét, sőt, még nem is nézem,
Pillanatnyilag is érzem,

Hogy azt gondolod más vagyok.
Ha beszélek, csak rám hagyod.
(Nahát. Már kilenc óra.)

Meg itt van ez a korlát is...
Jó vagyok így, normális;
Vagy menjek elvonóra?

2010. szeptember 28., kedd


reggel.

gondolkozva
gombolkozom.
kusza készülődés.

józan részegséggel nézek,
mint egy
szédülő d-s.
*

rámférne most valahogy
azt hiszem kábé
mondjuk negyven liter?
legyen ötven. kávé.


* d-s : drogos.

2010. szeptember 24., péntek


elfolyó szavak, de elfoly, ó minden.
azt hittem volt, de rájövök nincsen
semmim, és kezemet hiába tartom.
várom a csodát, de lyukas a markom.
önintő.

képembe röhög a változatlan,
s rendeletében határozott,
hogy lehettem eddig határozatlan,
de ezentúl legyek már határozott.

2010. szeptember 21., kedd


Őszintén.
Engem nem zavar.

Csak kiül az arcomra
a zavar.

Mert levetett ruha most
az avar.

Komolyan.
Engem csak ez zavar.

Szenved éjjel?
szenvedéllyel
gyógyítható.

Mellékhatása:
Mell-ék ha társa,
bódíthat. Ó.

2010. szeptember 16., csütörtök


Idősíkok.

Összefolynak,
s nem tudom hol áll a fejem.
Sodródik ő is?
Vagy itt van még velem?

Megváltoztam,
de még önmagam vagyok.
Telnek, múlnak,
összefolynak a napok.

2010. szeptember 13., hétfő


maszkos.

önfeledten nevetsz
és közben félrevezetsz
mindenkit, aki lát.

mert kényszerből szeretsz.
ha önmagad lehetsz
vagy valaki teljesen más.

2010. szeptember 7., kedd

2010. szeptember 1., szerda


Harapom.
Haragom
lüktet.

Az eszem a
szívemben
szüntet

meg minden,
de minden
vágyat.

Nyugalmat!
Bármi más
várhat...

Eufória-fóbiám van.
Figyelem a glóriákat.
Valós dolgokat kergetek én,
vagy fantazmagóriákat?

Oly idegen itt minden,
mintha már szakrális.
Ha jól érezném magam
leszek rosszul valahogy,
máris...