2011. február 17., csütörtök

ha már a hó esik, és én nem írok, írok.


ötletgazda: én. (ki más?)
időpont: december 6.
feladat:
írj leveleket; rajzolj rájuk egy mikulást; tedd be őket egy-egy mikulás-zacsiba; hajtogasd őket úgy össze, mint a büntetéseket; válassz ki random autókat és végül tedd a szélvédőjükre. ijeszd meg őket, és aztán jöjjenek rá, hogy ez csak egy kis móka volt, nyugodjanak meg, és nevessenek egy picit.

és az üzenet:

Helló-belló, hé, hahó,
itt van már a télapó.
Piros ruhám, nagy a gyomrom,
nyáron nincsen semmi gondom.

Szánom húzzák szarvasok,
van belőle kurvasok.
Ha éhezem heteket,
van hogy egyet megeszek.

Nem vagyok én vérzékeny,
átférek a kéményen.
Figyellek már elég régen,
jó voltál az egész évben.

Ajándékod ez a papír
(jobban írok, mint egy pap ír).
A sors téged nem büntet, és
ne félj, ez most nem büntetés.

2011. február 15., kedd

az iskolai feladat


a következő:
írj egy valentin-napi verset az egyik tanárodhoz a megadott szavakból:

KISKUTYA, SZALONCUKOR, BILIÁRDGOLYÓ, CERUZAFARAGÓ, RELEVÁNS

ki vállalja?
én.
igen, gerda, elvállalod?
igen...
rendben, akkor várjuk a verset hétfőre.

hátha kiküszöbölöm az alkotói válságot - gondoltam -, belevágok... az eredmény nagy nehezen és kínkeservesen a következő lett:

Szaloncukor-ízű édes
Nyál folyik a parkettra,
Ha a haja fonása
Nem sima, hanem parketta.

Mondogatja: „releváns”.
Nem vitás, hogy nem buta.
Csóválom a farkincám,
Mint epekedő kiskutya.

De ceruzafaragómat
Ha a földre ejtem,
Eltapossa tűsarkával,
S tiporja szét lelkem.

Biliárdgolyókként
Gurulok szét, szétesem.
Mikor veszi végre észre
Azt, hogy én is létezem?

2011. február 6., vasárnap


titkoknak tükrében,
tükröknek titkában
nem látlak tisztán, és
nem vagyok tisztában.

nem látlak tisztának,
folyton csak kergetlek,
feltűnsz, mint ötlet,
de azonnal elvetlek.



tükröknek titkában,
titkoknak tükrében
már látlak tisztán és
nincs már rád szükségem.

szétszórtan, szórt fényben
számtalan szót szórok.
ne kérj most semmit,
ha kellesz, majd ÉN szólok...