2011. január 19., szerda


Limerick akármennyi +1

Volt egy úr, lakhelye Ivánka,
fatörzsnek kérgét ő kirágta.
Elvitték kórházba,
elmondta nótázva;
nem baj, csak borzasztón kivánta.

2011. január 17., hétfő

limerick akármennyi.

Volt egy úr, lakhelye Alacska,
szájában úszott egy halacska.
Önnön hibájából
ficcent ki szájából,
s támadt rá durván a vadmacska.

2011. január 16., vasárnap


gondolatok. 3 (azthiszem...)

a város megszokott, szürke utcáiban fel s alá járkálva merülök el valami színesben, ami talán én magam vagyok.
szokásos útvonalamtól csak az unalom tudna eltéríteni, de ő most egy messzi város szanatóriumában lógatja lábait az orrával és a betegekkel együtt...
a szél a szoknyámat cibálva próbál észhez téríteni, de semmi sem zökkenthet ki magamból.
zebrák visznek át a piroson...
udvariasan megköszönöm segítségüket, s közben azt gondolom, nyilvánvalóan csak kényszerből teszik a dolgukat.
csak azért vannak itt, hogy megmeneküljenek az oroszlánoktól.
idővel majd megkopott hátú, szürke lovakként olvadnak bele ők is a város képébe, folytatván a menekülést, bár már feleslegesen...

én valahogy mindig azt hittem, hogy a lábam vitt előre, de mások szerint az eszem volt az.
az, ami évekkel ezelőtt férkőzött a szívem mellé, s vette át rajta fokozatosan a hatalmat, míg teljesen fel nem emésztette, vagy nejlonzacskóba csomagolva nem dobta a hentes pultjára...

valami ismerős nedvesség ül az arcomra...
én azt hittem sírok, de rájövök, csak az eső esik...
a monoton kopogás hangjára sem nézek fel, inkább bezárok egy ajtót magamban, s hagyom a kulcsát magam mögött....
igazából...
már azt sem bánnám, ha a félelem kísérne haza...

legalább nem lennék egyedül...

2011. január 6., csütörtök


nem hiszed el,
hogy nem érdekel,
hogy én teszek arra,
hogy nem érlek el,
hogy messze vagy tőlem,
hogy messzire mentél,
hogy mindent, mit akartál
fejemre kentél,
fejemhez vágtál,
vagy nyakamba varrtad,
már hiába mondod,
hogy nem ezt akartad.

karosszékben ültél,
vagy ócska fotelben,
szabadban, lakásban,
otthon vagy hotelben,
reggeltől estig,
és persze éjjel,
papírok hevertek
szerte széjjel.
kérdeztem, de te csak
a fejed vakartad,
ne mondd azt nekem,
hogy nem ezt akartad.

csak magaddal voltál,
velem nem törődve,
én álltam feletted
beletörődve,
csak szőtted a terved,
és elterelted
a figyelmem, gondolván
"majd elfelejted".
mért hitted azt,
hogy nem látom rajtad?
te is tudod jól,
hogy pont ezt akartad.

nem engedtél közel,
hogy ismerjelek téged,
ne gyere most ide.
komolyan. véged!
hiába az arcodon
az aranyos ábra,
én berakom magam
egy keverőtálba.
nem nézed végig?
(a szemed takartad)
végig tudtad te is,
hogy PONT.

ezt akartad...

2011. január 5., szerda


fogorvosnál.

ez most célzás, hogy lépjek?
hát én nem lépek...
-A fogsora remek,
a fogai épek. -
zavar meg a fogorvos,
itt vagyok nála.
-Ja, köszönöm szépen,
az Istennek hála!

2011. január 3., hétfő

hol vagy?

időtlen idő óta
várva rád, idióta
baromságokat írok
vissza-össze...

majd abbahagyom,
ha ideértél.
telnek így:
nyár, tavasz, ősz, tél.
de jössz-e?
Limerick VI.

Volt egy hölgy, lakhelye Varbó,
kicsi volt rá minden garbó.
"Nahát, ön mugli?
a feje egy kugli..."
...hát így lett vörös egy tarkó...

Limerick V.

Volt egy hölgy, lakhelye Berente,
Egyszer a lábfejét bekente.
-Hölgyem, ön véres!
-Dehogyis, édes!
Univer Kecsap... azt szerette.

Limerick IV.

Volt egy úr, lakhelye Bábony,
házat épített egy lápon.
-El fog ez süllyedni!
-Ó, a sünt szüljed ki,
nem baj, majd élek egy ágon...

gondolat 2.
filofóbia.

ahogy göndör fürtjeim
csavarodnak egymásba DNS-szerűen,
úgy gabalyodnék beléd én is most,
egyszerűen...

de őszintén, minek ez a hacacáré
neked, nekem, vagy egyeseknek,
ha előre tudjuk úgyis, hogy a tincsek
kiegyenesednek?

gondolat.
szakmai ártalom.

én, mint gazember,
ha átmásznék a szomszéd kertjébe,
és megkérdeznék tőlem,
mért kell a
viga(s)z,

azt felelném:
mert hát mennyivel könnyebb annak,
kinek ujjába a tűnek
a másik vége szúródik váratlanul...
igaz?